Mítoszok és tények a teáról
- Az egyik történet szerint, miközben Buddha egy fa alatt meditált, csészéjébe tealevél hullott, ezért az Ő nevéhez kötik a tea felfedezését.
- Sen Nung kínai császár utazása közben forróvizébe vad tealevelek hullottak, amitől színe sárgás-zöldé változott. Megkóstolta a furcsa színű nedűt és megkedvelte annak kesernyés ízét, élénkítő hatását, így neki köszönhető, hogy széles körben elterjedt a tea fogyasztás.
- Az európai irodalomban először 879-ből egy arab utazó említéséből vannak írásos emlékek, de a tea eredetiségéről első európaiként Portugál felfedezők szerezhettek közvetlen élményt, akik 1560 körül Japánba látogatva ízlelhették meg először a tea kellemes ízét és szertartását.
- Ezt követően a hollandok közreműködésével, 1610-ben megérkezett az első szállítmány Európába és monopóliumot szereznek a tea forgalmazására.
A teacserje Ázsiában honos vadon termő ősét mintegy 5000 éve Kína, Északkelet-India, Burma és Tájföld hegyvidékeiről jelezték. A tea (Camellia sinensis) nevű ital, szárított levelekből vagy rügyekből készült főzetet jelent és így ezen a néven említjük, mint ahogy más, tealevelet nem tartalmazó fűszerek, gyógynövények és gyümölcsök főzetét is, mely szerte a világon elterjedt és a víz után az egyik legkedveltebb itallá vált. A világon forgalmazott teák mitegy 76-78%-át (2,1 millió tonna) a fekete teák, 20%-át (0,9 millió tonna) a zöld teák és 2%-át az oolong tea. 
A tea szó jelentése a dél-kínai tê (茶) szóból ered. Elnevezésük aszerint változott, melyik kereskedelmi útvonalon ismerte meg az adott kontinens vagy ország. Akik a hajózási útvonalról származó teákkal találkoztak teának, míg a többiek a szárazföldi kereskedelmi útvonalakról származó teákat, a kínai mandarin nyelvjárás szerint csá-nak (茶) nevezik.
A teának, mint az ázsiai területeken szokásos, nagyon sok élettani hatást tulajdonítottak, ezért elsősorban gyógyító italként fogyasztották. Jelenleg 3000 teaféleség ismert és különböző fermentáltsági állapotban fogyasztják. Ennek megfelelően, hatóanyag tartalmuk is eltérő.
Főbb hatóanyagai és hatásai
- tea polifenolok,
- koffein,
- teofilin,
- flavonoid vegyületek,
- központi idegrendszeri stimuláns,
- vizelethajtó,
- mutációk kialakulását gátló
- antioxidáns,
- antimikrobális,
- daganatok képződésének esélyét csökkentő,
- plakkok képződését és fogszuvasodását gátló (cukor nélkül).
Főbb tea típusok
A teacserje leveleit szüretelést követően, a hervadás (oxidáció) miatt nagyon gyorsan fel kell dolgozni. Ennek megfelelően kétféle teát különböztetünk meg.
- A vörös tea néven is ismert fekete tea előállítása során hosszabb oxidációs folyamaton megy keresztül, így antioxidáns tulajdonságából jelentősen veszít viszont íze karakteresebb lesz.
- A zöld tea azonnali feldolgozásának, rövid oxidációs folyamatának köszönhetően, a kifejlett levelek szinte érintetlenül megőrzik antioxidáns tulajdonságukat.
A többi teaféleséget fermentáltságuk alapján sorolják be:
- a fehér teához a nagyon fiatal leveleket szüretelik, melyek nem oxidálódtak,
- a sárga tea egy kíméletes erjedésen esik át, majd nedves ruha alatt gőzölik,
- az oolong tea sodort leveleit az oxidációs folyamat közepén leállítják,
- a puer tea a teák királya is lehetne, mivel egy nagyon különleges eljárás során a tealeveleket gőzöléssel majd préseléssel tömbösítik és közel 50 év elteltével kerül fogyasztásra, mikor (a hazai téliszalámihoz hasonlóan) egy patinás penész réteg képződik rajta. Mivel gyakran penicillin tartalmúak, Kínában egész éjjeli áztatást követően gyógyító ereje miatt fogyasztják,
- a csung csa teához a cserje magját használják,
- a kukicsa teához a téli teacserje gallyait és régi levelek töredékeit használják,
Léteznek teakeverékek, melyeket a hozzáadott fűszerek, egyéb növényi részek tesznek különlegessé és vannak a nem tealevelekből készült, de hasonlóan kellemes ízű cserjék és gyógynövények főzetei.
Aromás ízüket legtöbbször a füstölésükhöz, szárításukhoz használt fa fajtájának illata valamint különböző fűszermagvak olaja adja. Más népcsoportoknál ismert és kedvelt a sós (Mongol) vagy tejes (Angol) változat.
Ízesítői leggyakrabban a cukor, méz, citromlé, alkoholos italok, vaj, tej vagy tejszín. Ahhoz, hogy a tea kiadja legjobb aromáját, a fekete teákat 100 º-os, míg a zöld teákat 80-85 °-os vízzel érdemes felönteni és feketéket 5 percnél kevesebb, a zöld teákat sokszor fél percnél is rövidebb ideig áztatni, hogy a tannin ne szabadulhasson fel, ami csökkenti a teofilin és a koffein hatását. Mára kedvelté vált a tea nyári hűsítő jeges és/vagy szénsavas változata.
A tea minőségét nagymértékben befolyásolja a termőterület milyensége (talajminőség, hőmérséklet, páratartalom, kártevők, stb.).
Teakultúra
Jelentős teafogyasztó országok Japán és Kína. Míg Japán kizárólag hazai fogyasztásra termel, addig Kína világpiaci részesedése közel 30%-os (2007-es adat szerint). Megfigyelhető, hogy ezeknek az országoknak a lakói közt egyes daganattípusok (gyomorrák, nyelőcsőrák) gyakorisága kisebb, mint más, kevesebb teát fogyasztó országok lakói között. A tea miközben a világ társasági életének részévé vált, Kínában a 8., Japánban a 15. századra a kifinomult vendéglátás szintjére emelkedett.
Teaszertartás szukija (数寄屋)
A keleti kultúrákban hagyománya és meghatározott ceremóniája van a teakészítésnek. A 12. századtól Kínában és Japánban a zenbuddhizmus megjelenésével együtt alakult ki. Eisai zenbuddhista pap Kínai tapasztalati alapján leírta a tea legfontosabb alapelveit, miszerint:
“A tea, az egészségmegőrzés legfontosabb eszköze.”
Japánban mára a teaszertartás (japánul szukija (数寄屋) igazi ceremónia szintjére emelkedett, ami a vendéglátó, vendégek (5-7 fő) és a ceremóniát vezető teamester között, meghatározott ideig (2 óra) zajlik, melynek kezdetét és végét a teamester jelzi. A ceremónia az erre a helyre kijelölt teaházakban zajlik, melynek mérete 4½ tatami (Japánban így mérik a szobák nagyságát, 1 tatami 90 x 1,80 cm). A szertartás szigorú – külön iskolák képzik a teaszertartást végzők felkészítését – szabályok között zajlik és meglehetősen csendes.
A japánok erre a célra, a legjobb minőségű zöld tea púderfinomságú őrleményét használják, melyet nem ízesítenek semmivel. Mindössze egy kis dekoratívan elkészített, jellegzetes Japán édességet kínálnak hozzá, amiből egy picit lecsippentve a szánkban szétmajszolunk és erre kortyolunk egy keveset az elkészített és átadott teából, így édesítve meg azt. Majd a speciális ruhácskával letöröljük a csészén maradt maradékot és 2-3 korty elfogyasztását követően a gyönyörű képpel díszített csészét, a képpel előreforgatva, a tataminkon kívülre helyezve jelezzük, hogy végeztünk a teával és ezzel a jellegzetes mozdulattal, meghajolva visszaadjuk a csészét a szertartást végző mesternek. A teaszertartás a vendégnek és a vendéglátónak egyaránt tisztelet, ami a Japánok teljes kultúráját átitatja.
Tea és a szex
Egy sri lankai feltételezés alapján 2008-ban tudományos igazolás indult a fekete tea férfiakra vonatkozó szexuálisan stimuláló hatására. A kísérlet során 3 különböző koncentrációjú fekete teát adtak hím patkányoknak, majd 3 órával később fogékony nőstényeket engedtek hozzájuk és 15 percen keresztül figyelték tevékenységeiket. A megfigyelések eredménye azt igazolta, hogy a fekete tea afrodiziákumként funkcionál. Megnyújtja az ejakulációig eltelt időt, emeli a tesztoszteronszintet és semmilyen toxikus hatása sincsen. A kutatók következtetése szerint a korai magömlés és a lecsökkent libidó esetén, gyorsan és biztonságosan működő orális afrodiziákumként funkcionálhat a fekete tea. A zöld tea hatása hasonló. 1-2 csésze langyos ital esemény előtti elfogyasztása javasolt.
Fentebb vagy jobboldalt válassz a DXN minőségi Ganodera és egyéb gyógynövény tartalmú teái közül és igyál egy-két csészével az egészségedre!
Egészségedre!
forrás: DXN termékkatalógus, Wikipédia.